Hitből, szabadságvágyból és hazaszeretetből - 170 éve volt a Nyerges-tetői csata

A 170 évvel ezelőtti szabadságharcosok nem fogadták el, hogy a jövő nekik semmit sem tartogat, hitből, szabadságvágyból és hazaszeretetből a legnagyobb dolgot hozták létre, amit ember létrehozhat: megszervezték a székely szabadságharcot, és ezzel visszaadták a székely nemzet méltóságát – fogalmazott Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke ünnepi beszédében a Nyerges-tetőn, ahol az 1849. augusztus elsején vívott hősies csata 170 éves évfordulója tiszteletére tartottak megemlékezést.

A 170 évvel ezelőtti szabadságharcosok nem fogadták el, hogy a jövő nekik semmit sem tartogat, hitből, szabadságvágyból és hazaszeretetből a legnagyobb dolgot hozták létre, amit ember létrehozhat: megszervezték a székely szabadságharcot, és ezzel visszaadták a székely nemzet méltóságát – fogalmazott Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke ünnepi beszédében a Nyerges-tetőn, ahol az 1849. augusztus elsején vívott hősies csata 170 éves évfordulója tiszteletére tartottak megemlékezést.

Katonai tiszteletadással és ünnepélyes zászlófelvonással kezdődött csütörtök délután az ünnepség a Nyerges-tetőn, ahol házigazdaként köszöntötte az egybegyűlteket Szántó László, Csíkkozmás polgármestere.  „Miként gondolkodunk ma a mindennapok harcai során, megtorpanunk, ha nem egyéni érdekeinket, hanem közösségünk érdekeit kell előtérbe helyeznünk? Ha igen, nézzünk vissza a múltba, a 170 éve itt történtekre, ma is aktuális: együtt, összefogva tudunk előre haladni a megmaradásunk érdekében" – hangsúlyozta köszöntőjében az elöljáró.

Tuzson őrnagy leszármazottja, dr. Tuzson Bence közszolgálatért felelős államtitkár a közös történelem, a magyar nyelv és a közös kultúra hármasának összetartó erejét taglalta, hangsúlyozva a történelmi emlékezés és emlékhelyek szerepét.  „A magyar kormány elkötelezett abban, hogy a magyar emlékhelyeket megmenti, megőrzi, megerősíti és felújítja, így ezt az emlékhelyet is meg fogjuk őrizni és a közeljövőben fel fogjuk újítani” – jelentette be az államtitkár. Beszédében kiemelte, „történjen bármi is, mi, magyarok képesek vagyunk és képesek leszünk megmaradni és megerősödve fennmaradni”.

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke beszédében emlékeztetett, a szabadságharc székelyföldi hősei tudták, hogy minden, amiért érdemes élni, a családjuk, az otthonuk, a szülőföld veszélybe került.  „Amint tudjuk, a haza iránti hűség az életüket ugyan nem védte meg, de az életük értelmét és célját megadta. Akkori áldozatuk a mi életünknek is értelmet adott. Ha saját lábunkra állunk, akkor képesek leszünk olyan Székelyföldet építeni, ahová néhány év múlva visszajönnek a ma idegen földön szerencsét próbáló fiataljaink is. Mi nem azt üzenjük nekik, hogy el kell innen menni, hanem azt, hogy haza lehet ide jönni. (...) Ha csak feleannyi hitünk lesz, mint amennyi ezeknek a hősöknek volt, még ezeket a hegyeket is meg tudjuk mozgatni” – nyomatékosított a háromszéki tanácselnök.

Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója elmondta kettős küldetésben van, egyrészt mint intézményvezető, másrészt mint Zala megyei katonai hagyományőrző vesz részt az ünnepségen. Úgy vélte, a 47-es zalai honvédek kiállása hasonlít a Nyerges-tetői csatában részt vett hősökéhez, mindannyian úgy gondolták, mindent meg kell tenni a haza érdekében.  A Magyar Országos Levéltár munkaközössége ez alkalommal honvédszobrot állítatott, a 250 kilogrammos székely honvéd határőrt mintázó alakot a beregszászi Elek István levéltáros faragta ki.

Tamás József, a gyulafehérvári egyházmegye segédpüspöke imájában szent helynek nevezte a Nyerges-tetőt, amely összegyűjtötte a jelenlevőket, mint fogalmazott, ez a megemlékezés nem pusztán felelevenítése a 170 ezelőtti hősök tetteinek, hiszen „minden ilyen tett csak akkor hiteles, ha üzenetével azonosulni tudunk, azt magunkévá tudjuk tenni”.

A megemlékezésen közreműködött a Gál Sándor Hagyományőrző Huszáregyesület, a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület, a Szilaj Hagyományőrző Egyesület, a Kézdiszéki Huszár Hagyományőrző Egyesület, a 47-es Zalai Honvéd Hagyományőrző Egyesület, a Bojzás és a Derű néptánccsoport és a Tuzson János fúvószenekar.

1849. augusztus 1-jén – alig két héttel a világosi fegyverletétel előtt – Gál Sándor tábornok a Moldvából beözönlő orosz csapatok ellenében Tuzson János honvédőrnagyra bízta a Nyerges-tető védelmét. A túlerővel szembeszálló kétszáz fős székelycsapat nagy része végül odaveszett a csatában, de a kilátástalan küzdelmet is vállaló honvédeket csak árulással tudták legyőzni.